A mai már bónusz nap… Az eredeti terv szerint ma mennék fel BC-be, de úgy tűnik, a szél 6-ától folyamatosan gyengül fent, nem érdemes belemasíroznunk a még erős szeles napokba, szóval, egy-két napot tolunk a terven. Holnap már felmegyek, de ma még nincs sok értelme…

Még az is eszembe jut, hogy ha tudom ezt előre (ami persze butaság, ezért nézegetjük naponta az előrejelzést és ezért vagyunk rugalmasak), akkor akár Namchéig is lemehettem volna… Aztán csak legyintek és beizzítom a gépet: a nap nagy részében léha semmittevésbe – főleg sorozatnézésbe – merülök. Néha felidézem a tegnapi nap izgalmait: lekirándultam Pangbochéba, ahol negyedórán keresztül ölelgettem egy fát. Az elsőt, akivel találkoztam több, mint egy hónapja. Délután még leballagok Nyíma feleségének „francia pékségébe” kávézni és olvasgatni az Annapurna első megmászásáról…

Várakozásokkal tele térek nyugovóra: izgalmas lesz holnap megint felballagni innen, az élettel teli világból a jég és sziklák birodalmába, alaptáborunkba, haza Edinához és Szilárdhoz.

Klein Dávid