Az alaptábori lét mindig felüdülést jelent a hegyen töltött napok után. A fenti erőfeszítést követően újra biztonságban vagyunk, melegben, és persze az oxigéndús környezet szintén nagyot dob a pihenőnapok élvezeti értékén. Jobbat alszunk és általánosságban is elmondható, hogy jobb a közérzetünk. Minden értelemben feltöltődünk.
Aztán persze itt van az alaptábori személyzet. Csupa szorgos, kedves ember. Nyhima, a veterán szakács és Ang Phurba, a fiatal konyhás fiú jelentik a csapat lelkét. Edina természetesen állandó lakója a bázistábornak, Ő foglalkozik a mi ügyeinkkel: kapcsolatokat épít, előrejelzéseket elemez, egyengeti a sorsunkat, ha odafent bármilyen logisztikai fennakadás lenne.
Az előző akklimatizációs kör után elégedettek vagyunk Dáviddal. Az aktív pihenés és a hétköznapi teendők jelentik most a rutint. A fürdés egészen bizsergető élmény – és persze erősen indokolt: ránk fér! A konyha vizet melegít, s a zuhanyzósátorba készített teli lavórból kancsóval merjük magunkra az értékes és forró fürdővizet. Alaposan átszappanozom magam, többször is – mint egy bonyolult autómosó programot, úgy építem fel a folyamatot. Élvezem a felfrissülést, a tisztaságot, a hajmosás lehetőségét! Csudajó érzés a napfényben szárítkozni! Micsoda luxus! Az efféle csodák – a fürdés, az elénk készített meleg tea, a kényelmes étkezések, a komfortos alvás, a vidám társaság – jelentik a visszatérést. Igaza volt Dávidnak: az alaptábor olyan, mint az űrhajósoknak Houston. Összeköttetés ég és föld között, kilövés és landolás helyszíne. Mi most itt vagyunk otthon.
Suhajda Szilárd
