A hevenyészve felállított sátor következménye nyilvánvaló volt: kényelmetlen, nehezen véget érő éjszaka. A firnlejtő folyamatos óvatosságra intett minket – nem csupán a sátor tudott volna lecsúszni velünk együtt, de amint elkezdtünk mozgolódni és kipakolni, a felszerelésünket és zsákjainkat is biztosítani kellett, hiszen a meredek, jeges hólankán azonnal megindultak lefelé a dolgok. Azt hiszem, éjszaka átlag egy óránként megkérdeztük egymást, mennyi az idő. Ha csak 30-40 perc telt el, még csalódottabbak voltunk. A keservesen hideg este után viszont, legalább a hálózsákjainkban komfortosan teltek az idő. A sátron belül minden megfagyott, csillogó pára borította be még a fejünket is: minden mozdulatunkra „havat” töröltünk le a plafonról.
Nehezünkre esett kikászálódni kényelmetlen lakunkból, de reggel 6 körül el kellett indulnunk lefelé. A reggeli hideg is megtette hatását, hiszen hatezres bakancsainkban majd’ lefagytak lábujjaink! Legközelebb már a holdjárókban érkezünk ebbe a magasságba – hiába, ez nem játék! A remek kötélpályán viszonylag gyorsan leereszkedtünk. A kettes fölött akklimatizálódó csapatok csodálkozva néztek ránk, a fentről érkezőkre! Amint kezdett melegedni az idő, engedtük, hogy némi büszkeség üljön ki mosolyunkra. A kettes táborban nem sokat időztünk: pár bögre tea után fel is nyergeltünk és megindultunk lefelé. A Hallgatás-völgyében önfeledten és kényelmesen lépked az ember lefelé, csak a gleccserhasadékokat átívelő létrákon és a meredek falú, egymást követő mély vályúkba beereszkedve és kimászva kellett nagyon odafigyelni. Az egyes tábor helyét (döbbenetes, hogy mennyi sátrat felhoztak ide néhány nap alatt!) elhagyva pedig jön a hullámvasút: a jégesés szokásos izgalmai! Most ráadásul végig szakadt a hó, alig láttunk valamit, de persze így is tudtuk, hol kell jobban iparkodni, hol jelent az omlásveszély bármikor jelentkező, időzített bomba érzetét keltő veszedelmet! Rutinosan keltünk át az omladéklabirintus folyosóin és csarnokain! Kora délután már az alaptáborban szárítkoztunk! Kemény menet volt! Elégedettek vagyunk! Istenem, de jó újra idelent, a biztonságban! Ránk fér néhány nap pihenés…
Suhajda Szilárd
