Teljesen meghibbantunk! Ennek az akklimatizációs körnek a célja az volt, hogy egy – esetleg két – éjszakát töltsünk el idefent, a 6400 méteres kettes táborban. Az éjszaka azonban ördögi terv született a fejemben. (Részben egy Edinával folytatott rádióbeszélgetés, részben saját inspiráció, részben pedig a plüssmalacom javaslatai szülték a következő vad ötletet.) Ne menjünk le holnap, hanem pórbáljuk meg kilobbizni, hogy felmehessünk a hármasba. Ha ez sikerülne, minden eddigi időveszteségünket, az első akklimatizációs kör csonkaságát sikerülne kiköszörülnünk.
A terv sok sebből vérzik: először is, még csak most rakják fel a köteleket és nem-serpáknak a terep ilyenkor még szigorúan tilos. (És persze piszok nehéz is lesz, de talán…) Kérdezősködünk. Edina odalent teljes gőzzel nekilát a nagyobb csapatok megdolgozásához. Mi csak két ártatlan, aranyos palack nélküli mászó vagyunk, a légynek se ártunk… Holnap még biztosan nem: jön az egyértelmű válasz. De talán 22-én? Talán…
A nap további részében remény és kétségek között hánykolódunk, délben aszalódunk, este tompa, oxigénhiányos aggyal vacogunk…
Klein Dávid
