Húsvéti hangulat az alaptáborban. Mai napunk kétségkívül legizgalmasabb pillanata az lehetett, hogy Edinát meglocsoltuk. Dávid gyanúsan korán érkezett a sátramhoz: már a reggeli órákban húsvéti akciótervet szőttünk. Persze nem kell nagy dologra gondolni: nem az olvadékpatak vízéből merítettünk egy vödörrel és nem is a konyhából pazaroltunk értékes tiszta vizet, bár Edina kétségtelenül megérdemelné a teához, leveshez, fürdéshez elkülönített, a patakénál lényegesen tisztább vízkészletet! Nem – maradt a friss hó! Felmarkoltunk amennyit tudtunk, s bekopogtattunk az ébredező lyányhoz! Szinte már várta a frissítő ébresztőt: egy rövid versike után, amiben alighanem himalájai csúcsok, sherpa fiúk, rododendron erdők, jetik és hasonló furcsaságok szerepeltek, kíméletes hirtelenséggel valamennyi havat szétmorzsoltuk Edina feje fölött! Nem csupán jól tűrte, de kifejezetten örvendezett figyelmességünknek hála!
Ébresztőnket csokitojással jutalmazta, így az alaptábori koszt mellé édesség is dukált a mai napra! Így megy ez itt, 5000 akárhány méteren: kő és jég és nyuszicsoki! Ha a tavaszt kicsit messzinek is érezzük, de legalább a húsvét elért ide is, az Everest lábához!
Suhajda Szilárd
.JPG)
