Reggel kisebb homokviharok pásztázzák a völgyet. A por az arcomra kent napvédő krémbe ragad. A túracsapat erősen széthúzódik, de mindenki állhatatosan lépked előre – a magasság itt már kikerülhetetlen tényező!
Ebédünk színhelye Gorakshep. Fölötte magasodik Kala Patthar dombja: az 5550 méteres pontról káprázatos kilátás nyílik az Everestre és a környező, hatalmas hegyekre. Az utolsó szakaszon többen is úgy érzik, elég volt: vissza-visszafordul a csapat egy része. Micsoda szép kihívás e túra egy olyan társaság számára, akik közt néhányan húsz éve nem kirándultak a természetben! Látom, amint mindenki átlényegül, ahogy a sztárok is a helyi, egyszerű életbe olvadnak; elkapok pillantásokat – a sokszínű csapat tagjai úgy révednek a messzeségbe, mintha válaszokat találtak volna rég elfeledett kérdéseikre! Boldogan nyugtázom, hogy ez milyen sokat ad; hogy ennyi érzéssel és élménnyel telve indulnak majd haza! Mindig jó érzés azt látni, amikor más is átéli azt, amit mi: lehet, hogy máshogy és persze alighanem mindenkinek mást jelent – de egy biztos: mindenkinek sokat jelent. Mindenki érzi.
Menet közben előbukkan az Everest csúcstömbje: föléje emelkedik embernek és állatnak, az egész világnak! Hatalma felől nem lehet kétség, amint Reá pillantasz!
Az alaptábor hosszú sátorsora immár karnyújtásnyira. A trekkers’ point-nál megannyi csoportkép készül, még néhány interjú az RTL Klub elszánt legénységének, majd hosszú búcsúzkodás veszi kezdetét. Az egész csapatra jó érzéssel és büszkén gondolok! Bizony, megkedveltük Őket! Néhány ölelés, kézfogás, mosoly és meghatottság: számukra ez a félút, innentől hazafelé veszik az irányt. Számunkra pedig új fejezet kezdődik…
Suhajda Szilárd
