„A leghosszabb nap.” Namche bazárból Tengbochéba kellemes túra vezet, ám az éjszakai hidegrázás, hasmenés, hányás más megvilágításba helyezte a mai etap élvezeti értékét. Ázsiai országokban könnyen előfordul, hogy az ember elcsapja a gyomrát, na de ezen áldatlan állapot már csakugyan bosszantóvá vált a nap folyamán. A túra közben is folytatódó hasmenés nagyszerűségét abban igyekeztem megtalálni, hogy a kényszerű kitérők alkalmával vadregényes, csendes zugokat fedezhettem fel az útszéli erdőkben: ilyenkor egyedül maradhattam a fákkal, a kövekkel, a madarakkal, a völgy túloldalán magasodó hegyek látványával. Bevallom, jellemépítő egy nap volt, de minden helyzetből ki kell hozni a legjobbat! Jelen állapotomban sovány vigasz, de nekem sikerült!
3250 méterig ereszkedünk le, majd 600 métert emelkedtünk célunkig. A csapat, mint általában, kitartóan lépked – ki gyorsabban, ki lassabban: ügyesek, le a kalappal! Mekkora élmény egy ilyen túra, olyasvalakinek, aki egyáltalán nem szokott - hátizsákkal felszerelkezve – nekivágni az ismeretlennek? Fantasztikus! Örömmel nézem ezeket a srácokat, s közben próbálom tartani a lépést. Ver a víz, óvatosan lépkedek…
Este végre tudok beszélni a Kedvesemmel, ami nagyon feltölt! Legszívesebben csak az ölében feküdnék! Úgy érzem, ülni nincs erőm. Megpróbálok vacsorázni, de a bajok folytatódnak, még másnap reggel is. Sikerül egy pár órát aludnom.
Suhajda Szilárd
