A reptéri búcsúzkodások és fotózkodások után elindultunk hosszú – közel két és fél hónapos utazásunkra. A repülőút a megszokott módon, némi beszélgetéssel, filmezéssel és alvással telt. Dohában egy hosszabb várakozás alatt sikerült kicsit aludnunk egy családi csendes szobában, bár ez a fajta alvás közel sem jelent kielégítő pihenést.
Már nagyon vártuk, hogy a Katmandu felett tett néhány extra kör után végre landoljon a gépünk. A szokványos kedves, de hosszadalmas fogadtatásban volt részünk a határon, majd folytathattuk utunkat a régi öreg Thamel Hotel felé. A város nem sokat változott, némi átalakításon esik át, amely keretén belül feltúrják az utcákat és csöveket fektetnek le. Jelenleg a munkálatok miatt a város a Dustmandu becenevet kapta, mert látni sem lehet a portól.
A hotelben is történtek felújítások, kisebb lett az étkező, de van kávégép (!), és nagyon büszkék rá, még a védőfóliát is rajta hagyták, sőt, nincsen áramszünet órarend és a melegvíz is folyamatosan elérhető. Azért aggódnunk nem kell, a hely nem vesztette el a varázsát, az új csempe továbbra is fuga nélkül került a falra, és ha forró vizet használunk, a hideg nem működik, és pontosan ugyanolyan kínai utánzatú szocreál a dekoráció, mint volt.
A délután/este folyamán elmentünk még a Third Eye-ba a kedvenc vendéglőnkbe vacsorázni, majd megnéztük, hogy a Tom and Jerry-ben mindig van-e ingyen pattogatott kukorica. És igen, van!
Török Edina
