Érdekes: idén nehezebb volt a búcsúzás. Ilyenkor annyiféle érzés kavarog bennem: nehéz elszakadni az otthoniaktól és megható, hogy ilyen sokan kijöttek elbúcsúztatni, de… valami oldódik, valami visszavonhatatlanul elkezdődik, amikor átlépjük a reptéren azt a bizonyos vonalat és egy betonoszlop egyszerre eltakarja őket. Egy-két pillanatig még visszafelé nézegetek, aztán megfordulok, és kezdődik a Kaland.

Az út most hosszabbnak tűnik, mint máskor és a zsúfolt repülő jól összegyűr, nyűgössé tesz. Az idei felfedezésem, hogyha az ülésemmel szembe letérdelek és a mellkasommal ráfolyok az ülésre, akkor igaz, hogy én leszek a legidétlenebb látvány a gépen, de még egy kicsinykét aludni is tudok.

Klein Dávid