Alig alszunk. Szilárd egy szemhunyásnyit sem. Én se terveztem, de végül – 1 és 2 között – elszundítok egy kicsit. Azt tervezzük, hogy kiütjük magunkat az alvásmegvonással, így majd könnyedén átalusszuk a repülő utat.
Szilárddal két szép hónapot töltöttem egy fantasztikus országban, egy gyönyörű, monumemtális hegyen. Nem sikerült feljutnunk a csúcsra. De gazdagodtam egy mászótárssal, ami ritka nagy érték. És egy kaland emlékével. Fél nap múlva újra otthon leszünk: játszhatunk Európa bolyhos erdeiben, vad sziklafalain, ismerős városaiban… Szeretteinkkel, barátainkkal. Várom. De tudom azt is, hogy hiányozni fog a Karakorum, Pakisztán és a Hegy.
A gép nekilendül, majd elemelkedik. Önkéntelenül a szívemhez emelem a jobb kezem, ahogy muszlim barátaink teszik köszönéskor.
Klein Dávid
