2016. 08. 03.
Fura… Már nem vagyunk itt, úgy istenigazából… Bepakoltuk a szállítmányt, ami Katmanduba utazik majd, elintéztük azt a néhány kötelező kört, ami még hátra volt, a laptopon dolgozgatunk, csak úgy ímmel-ámmal, képeket rendezgetünk, másolunk, várunk…
Én, aki rendszerint úgy lázba jövök Ázsia színeitől, ízeitől, illatától, ma odáig süllyedek, hogy Rawalpindiben rendelek egy pizzát a helyi Pizza Hutból, ide, a szállodai szobánkba. Szilárd legalább pakisztáni csirkéset kér, de én inkább maradok a pepperónisnál.
Este elvisz minket Anwar, az ügynökségünk fő emberkéje egy szuper helyi étterembe. Az éjszaka hangjai, puha, Ázsiai szagú melege körbe ölelnek. Természetesnek veszem ezt, miközben tudom, hogy egy hét múlva már hiányozni fog.
Klein Dávid
