Komótosan alszunk reggelig. Aztán délig. Aztán zuhanyozunk. Néhányszor.
Amikor magunkhoz térünk, ruha után nézünk a „gardróbban”. Ez a mi esetünkben azt jelenti, hogy hordókat, húzózsákokat ürítünk ki szállodai szobánk padlójára. Bokáig gázolunk a különféle színes (és szagos) felszerelések kupacaiban. Itt egy rádió, ott egy pihekabát, emitt egy alsónadrág…
Végül összeválogatunk valamiféle jelmezt és nekivágunk Pindi sikátorainak, hogy módszeresen elcsapjuk a hasunkat. Élvezzük az érzést, hogy minden mindegy, az evés csak evés, nem kalóriapótlás, azért iszunk vizet (vagy kólát vagy mangó turmixot), mert megkívántuk, és nem „hidratálunk”…
Este megkezdjük a felszerelések szétválogatását. Van, amit Katmanduba küldök, van, ami itt marad és van, amit hazaviszek majd. Minden büdös. Amit lehet, mosodába küldünk.
Klein Dávid
