Az éjszakai bivakból ébredés egyik alighanem legszebb reggelünk volt a Karakorum hegyei között. Mögöttünk a Gondogoro hágó meredek falai, szemben pedig a hegység egyik leglátványosabb csúcsa, a dárdaként égbetörő Leila-peak. Mindezt tetőzi, hogy a völgy hamarosan zöldbe vált: a kő és jég élettelen világát egyetlen nap alatt felváltja a mohák és zuzmók, fű és virágok illatos kavalkádja, a sár és trágya feltűnő aromája, valamint a hordárok által eldobált lyukas zoknik bizarr tengere, melyek szokatlan kompozíciót alkotnak a színpompás virágok által tarkított zöld mezőkkel.
Korai indulásunk után rögvest megtaláltuk a jobb oldalon húzódó keskeny ösvényt, amin hamar elértük a High Camp-re keresztelt első táborhelyet. Reggeli teánkat követően keresztülvágtunk a gleccseren és a Leila látványát élvezve értük el a Masherbrum-csoport tövében balra kanyarodó gleccser végét, pontosabban azon oldalfalba koptatott ösvény kezdetét, mely immár egészen Saitcho táboráig repített minket. A jégfolyamtól olykor teljesen eltávolodva, magasan óvakodva siettünk lefelé és a hatalmas vízmosások nyújtotta akadályok és a legváltozatosabb terepviszonyok között, néha sötét esőfelhőkkel versenyezve értük el a völgy alját. Itt bújik meg Saitcho tábora, mely üde oázisként fogadja a megfáradt vándort: árnyékos fűzfái és hangosan csobogó csermelyei teszik az egyik leghangulatosabb pihenőhellyé a környéken. Mire befutottunk, szépen eleredt az eső is: részvéttel gondoltunk messze mögöttünk járó társainkra…
Sátor híján és az egyre áztatóbb időre való tekintettel a ma esti kellemes bivak elmaradt, helyette a közeli „vendégházban” szálltunk meg. Már eleve gyanús volt, hogy a zord tekintetű lengyel hármasfogat egyértelműen nem mert bemenni az épületbe és inkább a – nevezzük úgy – teraszon heveredtek el. Hát igen: ahogy Dávid mondta, valamely Kustorica filmbe is beillő helyszín vár minket az épület árnyékos lakterében. Való igaz: a sitt és por kilapátolása után még mindig sokakat elriasztott az omladozó falak, a vályog padló és az egyértelműen roskatag emeletes ágy látványa! Sötét volt és barátságtalan, de bevallom, amint elheveredtünk és elhittük, hogy márpedig statikailag mind az épület, mind az ágy ki fogja bírni az éjszakát, igen jó érzéssel szenderedtünk álomba. Olykor álmosan fel-felpislantva, félszemmel konstatáltuk, hogy az érkező társaság egyik-másik tagja bekukucskál, majd valamilyen nyelven káromkodva kiviharzik, hogy „Na ezt aztán már tényleg nem!!!”. Igenis otthonos volt, még akkor is, ha itt lettünk az egész nyár folyamán a legkoszosabbak! Azt azért elismerem, nem épp egy nászutas lakosztály. Az ágy pedig… szenvedélyes pároknak csakis kellő kalandvágy birtokában ajánlott!
Suhajda Szilárd
