A reggeli havazásban egykedvűen fordultam egyik oldalamról a másikra. Mint általában, hajnalban most is felébredtem, házilag fabrikált kacsámat félig telepisiltem, szemtakarót húztam a fejemre, majd visszacsomagoltam magam hálózsákomba. Ha karcossá válna a hangom az éjszaka folyamán, úgy egy gilisztányi dermedt mézet nyomok a torkomra, s hagyom, had olvadjon fel, mielőtt egy kis gurgulázás után lenyelném. Elalvás előtt pedig egy gerezd nyers fokhagyma elrágcsálása a tuti egészségmegőrző alkalmazás. Még az orrodat is "tisztíccsa"!
A nap legmeglepőbb eseménye, hogy Dávid egyik fogtömése, az intenzív várakozás következtében, kiesett. Ki bizony! A zimankó kezdené megsarcolni testünket?!? A mexikóiak és más szomszédjaink is egyre furábban viselkednek! Egy-két kifejezetten hallgatag sporttársunk például káromkodni kezdett. Ráadásul hangosan! A hosszú napok óta uralkodó szürkeség, a sistergő, undok havazás, a mértéktelen főtt rizs fogyasztás és a szél szüntelen és őrjítő zúgása a többség idegrendszerén kezd megmutatkozni. Az angol tábor fejnélküli csirkéi is magashegyi betegségben szenvednek. Ők maguk mondták. De legalább mi, Dávid és én, jól vagyunk!
Az este viszont csakugyan csodálatos meglepetést hozott! Csillagokat láttam. És ez most komoly! Később előbújt a Hold is és földöntúli, aranyló fénnyel vonta be a gleccsert. A Broad Peak sárkánytarajai éles kontrasztként törték meg az éj rég várt fénysugarait, a K2 pedig, végestelennek tűnő borús napok után, újra megmutatta magát! Mint egy ékkő, fenségesen, ezüst obeliszkként ragyogott az éjszakában! Az ijesztően leesett hőmérséklet ellenére, lelkesen szaladgáltam állványra szerelt fényképezőgépemmel egyik kőtől a másikig, hogy az egyre felszakadó felhőzet és a szeszélyesen előbukkanó holdsugarak fényességében a lehető legügyesebben örökítsem meg a tündöklő éjszaka várva várt hangulatait! Boldog órák egy hosszú nap, egy hosszú hét után! Bár Ti is látnátok, minő csodák vesznek minket itt körül!
Suhajda Szilárd
