Szeretem a hegyi aktivitás utáni első pihenő napot. Később már természetessé válik, hogy rengeteg helyem van a sátorban, hogy készítik az ügyes pakisztáni szakácsok a reggelit, ebédet, vacsorát és az is, hogy addig alszom, amíg akarok... Később már arra koncentrálok, hogy "menzán" vagyok több mint egy hónapja, arra, hogy egy gleccseren (jégen, sziklákon) alszom és a levegő ritka, száraz, hideg.
Az első pihenőnapon minden csodás. Örülünk az elért eredménynek és még nem vagyunk feszültek azért, hogy fel kéne menni, csak az időjárás nem engedi. Az első két nap pihenés mindenképpen jár...
Rögtön az első pihenő napon sikerül lecsutakolnunk magunkat, ami nagyon jól esik. Még jut nap is, bőven, így tölteni tudjuk az elektronikát, mosunk, vígan vagyunk. Majd holnap elkezdünk töprengeni azon, hogyan tovább.
Még egy akklimatizációs körre feltétlenül szükségünk lesz a csúcstámadás előtt.
Klein Dávid
