Nem mondom, hogy "felébredtünk", mivel a szűk és veszedelmes sátorhelyen aligha lehetett rendesen aludni. Az egyik legvadabb himalájai éjszakánk volt, ami nem kis dolog...

Nekem talán néhányszor 10 percre sikerült elkóborolnom Álomországba, egy ízben pedig arra riadtam fel, hogy Szil rémülten magához ölel, ugyanis ráhemperedtem a sátornak arra a felére, ami a meredély felett lógott a semmiben. Ha a sátorral együtt lesodródunk, semmi esélyünk: egy nejlonzacskóban kapálódzunk egy meredek jéglejtőn úgy 1500 métert.

Ébredés után úgy döntöttünk, hogy ma nem megyünk fel a hármasba. Nem engedjük el a tervet, csak elnapoljuk. Fáradtak vagyunk és kialvatlanok, itt, a kettesben egy plusz nappal elmélyítjük az akklimatizációnkat és a csúcstámadáshoz rendes kettes táborra van szükségünk, teljes sátorhelynyi vízszintes platformmal, tisztességesen rögzített sátorral. (A mostani szörnyűségben a cuccainkat se mernénk fent hagyni, mert az egészet könnyedén elsodorhatja a hó vagy a szél.)

7:30 körül kászálódunk ki és munkához látunk. Először a már álló sátrunkat (benne minden cuccunkkal) lejjebb engedjük egy ferde hólejtőbe, hogy ne legyen útban munka közben, és alaposan rögzítjük.

Most jön a neheze: platform-kezdeményünket a hegy felőli oldalon kő kemény jég határolja. Órákon keresztül aprítjuk jégcsákányainkkal a kíméletlen, fagyott közeget. Kemény munkánk eredménye végül egy vízszintes és éppen hogy, de elégséges platform. Visszavonszoljuk a sátrat a helyére és alaposan rögzítjük, bambusz botokkal, két hó-karóval és két, teljes tartó értékű jégcsavarral is. Munkánk eredménye egy valódi, kényelmes tábor. Reméljük, ma éjjel bepótoljuk a tegnap elmulasztott alvást.

A nap további részében a magasságtól drámaian ingadozó oxigén-szaturációnkkat nézegetjük (hol Szilárdé, hol az enyém esik ijesztőn, mi pedig ennek megfelelően hol tompábbnak, hol éberebbnek érezzük magunkat), szorgalmasan olvasztunk és iszunk, zenét hallgatunk és részeg kocsmai beszélgetésekre emlékeztető társalgásokat folytatunk.

Bár a 6700 méteres magasság persze betett, mégis élvezzük a szép napot: büszkén heverészünk a kemény munkával kifaragott kényelmes táborunkban, amit hejj (!) de ide rittyentettünk a K2 oldalába. Kanári sárga Zajo sátrunk vidáman dacol a délutáni széllel.

Klein Dávid