Ma már kényelmesebb tempóban dolgozunk tovább az alaptáborban. Már kialakult a rutin. Mikor inhalálunk, mikor fotózunk, mikor szuszakoljuk bádog bögrébe a műholdas telefont (professzionális iránytartó eszköz) az e-mail-ek lassú letöltéséhez... És így tovább.
Szilárd torka szépen, lassacskán javul, ami most talán a legfontosabb.
A nap egyik nagy eseménye az alaptábori gyűlés: expedíciónként egy ember mehet Kari Kobler alaptáborába a kupaktanácsra. Bár a mi méretünk elhanyagolható és nem igazán tudunk / akarunk beleszólni a nagyok (népes kereskedelmi csapatok) dolgába, de azt hallottam, lesz süti, így én is elmegyek.
Nagyon kellemes élmény volt a tanácskozás: emberek képesek voltak 5000 méteren egy jégkupacon álldogáló sátorban értelmesen beszélni egymással, megállapodni a kötelek rögzítéséről és egyéb fontos kérdésekről. (És igen, volt süti.)
Este befut fapados pakisztáni logisztikai cégünk egyik vezetője, Akbar. Ez mindenkit meglep, hisz őt már úgy emlegettük, mint a jetit. Sok kérdésünk van, de majd holnap tesszük fel őket.
Klein Dávid
