Mélyen aludtam, ami nagyon jó jel. Ma már nincs a tegnapi kapkodás, módszeresen dolgozunk azon, hogy táborunk, testünk készen álljon a ránk váró több mint egy hónapos feladatra.
Két munkafolyamat között a sátrunk körüli kő-gyűrűt építjük tovább. Ha idejében elég masszív kő alapot vonunk a sátrak köré, akkor megakadályozzuk, hogy a jég kiolvadjon körülöttük és egy hét múlva költöznünk keljen egy új placcra.
Ma komoly hangsúlyt helyeztünk a személyes higiéniára és az egészségmegőrzésre. Reggel szereztünk langyos vizet a konyháról és mindketten alaposan lemosakodtunk. Mivel Szilárd is hosszú hajú, így mindketten aggódtunk már, hogy átmegyünk rasztába.
Szil torka karcos, és közepesen csúnyán köhög, így mindketten inhaláltunk is és lelkiismeretesen szopogatjuk a torokcukorkákat.
Szereztünk bambuszt (a mi kötegünk elkeveredett valahol a Baltorón), átválogattuk a cuccot a hegyre, fényképeztünk, stratégiát alakítottunk ki és - mivel lámánk nincs és a csapat úgy tűnik, nem igényli a pudzsa szertartást - egy saját építésű kő oltárnál égettünk egy kevés száraz bambuszt, énekelgettünk, rizst szórtunk a levegőbe és kértük a Hegyet, fogadjon minket jó szívvel.
Holnap hajnalban indulunk fel.
Klein Dávid
