Az első olyan reggelünk, amikor nem hajnalban és csatazajban kellett ébrednünk. Dávid kedélyes hangon rikkantott át a szomszéd sátorból, valamivel 8 óra után. Reggeli menünket a szállítás során sok viszontagságot megélt, nagy becsben tartott csabai kolbászkészletünk megdézsmálásával tettük fejedelmivé.

A Johnnie Walker K2 Expedíció első alaptábori munkanapja nem csupán eredményesen zárul így az esti órákban, de ünnepélyesen is. Dávid sokéves

expedíciós tapasztalata komoly húzóerőt jelentett egész nap. Az eddig készült felvételeinket rendszereztük és előkészítettük a hazaküldésre, Dávid

a legfurfangosabb módokon továbbfejlesztette kommunikációs rendszerünket, csinosítottuk sátrainkat és környéküket, és az alaptábori csapat is aktívan

tevékenykedett a közösségi tér élhetőbbé tételéért. A faluból felhajtott hatalmas jak aligha sejtette, mi vár rá idefenn: ebédünk és vacsoránk legtartalmasabb falatjait ugyanis már jakmáj és jaksült jelentette! Az apró porciók ellenére is elégedetten hümmögtünk a tányérunk felett. Lassacskán a konyha is berendezkedik, ráadásul már zuhanyzósátrunk is van! Ha holnap barátságosabb idő lesz, ki is próbáljuk ám! Ránk fér...

A nap egyik legkellemesebb programja az inhalálás volt. Újabb tuti tipp Dávid javaslatára: kamilla és finom illóolajok gőzét belélegezve ellensúlyozzuk a száraz és hideg magaslati levegőt. Igazi megtisztulás és a forró, illatos pára csakugyan segít egészségünk megőrzésében.

Az elmúlt években kivétel nélkül úgy alakult, hogy a Karakorum hegyei közt töltöttem szülinapom. Tavaly a Baltoro gleccserén, ma pedig az alaptáborban ért a meglepetés: a baráti összefogás eredményeképp gyertyákkal díszített szülinapi torta került az asztalra! Micsoda este! Hálás vagyok és boldog! Az apró lángokat elfújva csupa csodára gondoltam...



Suhajda Szilárd