Reggel hiába csipoghatott az órám, átaludtuk még a reggelit is. Az elmúlt napok hajtása után – repülés, ügyek intézése, KKH (Karakoram Highway), tranzitszállás, mizéria a csomagjainkkal – igencsak indokolt volt a majd tíz órás rekuperálódás. Így az első „rendes” napunkat is hatékonyabban kezdhettük. Első körben a szkardui bazár ügyes szabóit kerestük fel, akik szakértő odafigyeléssel öltötték ruháinkra szponzoraink logóit. Ezután a helyi mászóboltot látogattuk meg, mely egy nagyobbacska spejz méretével büszkélkedhet, mégis megkaptuk legfontosabb kellékeinket. A gázpalackok sokaságát Zajo hátizsákom egy pillanat alatt elnyeli, míg az egyéb fém mütyűröket kézben vagy magunkra aggatva visszük keresztül a kisváros forgatagán. A forró pára egyesíti a szmog és por elegyét, amely minden lépésnél az arcunkba vág. Az utca forgalmát mérgesen felpöfögő traktorok, helyben gyártott Honda motorkerékpárok százai, mindenféle korú és kategóriájú Toyoták, unottan és kiszámíthatatlanul bóklászó tehenek, náluk jobban iparkodó juhok, néha kecskék jelentik. A forgalomirányító csendőr szigorúan fújja a sípját, látványosan integet. Bizonyosan csak számomra érthetetlen a jelenlétének hatása…
Sikerül egy-egy csinos kis „cefréshordót” is vételeznünk: extra felszerelésünket ebben szállítjuk majd fel az alaptáborba. Dávid később beszerez még egyet. A vásárlást magvakkal és szárított gyümölcsökkel zárjuk. Este hat óra van, ideje reggeliznünk!
Vacsoránál kapjuk meg a Dávid szempontjából nagyon is jó hírt, miszerint összekötőtisztjeink még nem kapták meg a továbbhaladáshoz szükséges jóváhagyást, így legalább egy plusz napot még Szkarduban fogunk időzni! Ez azért kedvező fordulat, mert így – némi szerencsével – még itt beérhet minket Dávid azóta is az éterben keringő nepáli küldeménye, amely sok-sok nélkülözhetetlen és átválogatandó felszerelést tartalmaz. Addig viszont, ha már így felszabadult egy napunk, holnap – legalább egy kicsit – lazíthatunk: terveink szerint csobbanunk majd egyet az Indus vizében!
Suhajda Szilárd
