Három nap a világ - mondogatjuk. Sikerül viszonylag korán elindulnunk, bár a Célkereszt (Crosshair) kuloárba már elegen beszálltak előttünk ahhoz, hogy veszélyes forgalmi helyzet alakuljon ki a legmeredekebben lógó köteleken.

Az élet értelméről elmélkedem, miközben araszolnak felfelé előttem a spanyolok, felettem pedig ott függ pár lakótelepnyi jégtömeg.

A Célkereszt felett viszont egész jól mennek a dolgok, a hármast is jó időben érjük el, és némi "jogi" vita után sikerül megszereznünk a saját magunk által a múltkori körben kikapart platformot, így a sátorállítás viszonylag gyorsan megy.

Jost egyfalú izéje viszont nem lett tágasabb. A főzést és teakészítést magamra vállalom, Jost havat hoz, segédkezik. Valamivel jobban vagyok, mint tegnap este, a térdem se fáj annyira, és talán az akklimatizációmra is kezd emlékezni a szervezetem.

Budapest megerősíti, hogy az ablak továbbra is nyitva 30-a éjszakától. Beszélünk Boyannal és a két orosszal, akik egy nappal mindenki előtt járnak, és ma éjjel indulnak a csúcsra. Izgalmas...

Holnap is korán akarunk indulni, mivel a négyest a múltkori fölé szeretnénk rakni legalább 200-300 méterrel.