Ma már az izgatott várakozás dominál... Persze, még mindig érzem a rám váró megmérettetés súlyát, de lélekben már átbillentem: Négy Nap a Világ! - mondogatom. És valóban...
A levegőben benne van egy kicsit a búcsú illata is: valószínűleg már csak kétszer alszom a sátramban, ma "zuhanyoztam" utoljára a ponyva alatt, a kedves kis bádog lavórból, reggel megfőztem az utolsó kávémat a kotyogóssal (kicsit lenyomkodtam, így pont elfogyott az is...), és hasonlók...
Ördögbotozom kicsit, de nem tudok hosszan koncentrálni.
A minimális munka, amit el kell végeznem, jól esik, eltereli a figyelmemet: tisztára takarítom a fejkamerám SD kártyáját, töltök, élelmet válogatok össze... Hosszadalmas munkával rászuszakoltam a szuper könnyű hágóvasamat a bumfordi bakancsomra, majd úgy döntöttem, mégis a nehezebb, de jégen is jól teljesítő Darts-omban megyek. (A bakancs és a hágóvas súlyával még mindig nehezen békélek meg, de a hegy iszonyú hideg, így nem merek könnyebb bakancsra váltani...)
Ebédre átjöttek a spanyolok: ők két vagy három nyugati mászóval és négy sherpával mennek fel. Ha összeadogatom, akkor kb. 30-an vágunk neki a csúcsnak. (Nyugatiak, sherpák...) Valójában egyáltalán nem sok. Páran le fognak pattanni, néhány kalandvágyó egyén lehet, hogy már 30-án próbálkozik... De a 80%-a a próbálkozóknak 1-ét célozta meg. Az előrejelzések végre egybecsengenek.
A vendégek ellenére kevesebben vagyunk az asztal körül, mint tegnap: azok, akik egyesével lépegetnek a táborok között már ma reggel elindultak az egyesbe. Mi, a kissebség tábort ugrunk majd (holnap a kettesbe), így egy nappal tovább élvezhetjük az alaptábor kényelmét.
Legközelebb már csak a csúcsmászás után küldök írott naplót. (Bár műholdas telefonon lehet, hogy tudok majd még jelentkezni.) Szóval: ezúton is szeretném megköszönni a figyelmeteket, a sok-sok bíztatást.
Hajrá! Keep walking!
