Mától lesz igazán nehéz a várakozás. Az első pár napot élvezed, minden nap látod, milyen drámai a változás a testedben. A második éjszaka már mélyen alszol, és alacsony pulzussal ébredsz. A bőrfelületek gyógyulnak, a rengeteg krém hatására egy idő után a régi, megégett bőr leválik. Az újat óvni kell. Az első két napban még nagy flash minden alaptábori komfort miatt: a puha matrac, a kényelmes, tág sátor, amiben egyedül vagy, a korlátlan folyadék, a szabad mozgást biztosító alaptábor…
Mától, a harmadik naptól kell a fegyelem: ma is ki kell rakni reggel a napelemet, inhalálni kell, kenegetni az égett bőrt. Sajnos a 27-i "ablak" nem egyértelmű... Sőt. Elég szelesnek tűnik. A fizikai regeneráció és a lelki készenlét megőrzése mellett egyre fontosabb szerepe lesz a diplomáciának.
Az alaptábori szolgáltatásokat szervező ügynökség emberei napról-napra nyugtalanabbak lesznek, szeretnének hazamenni, hisz rövid expedícióra számítottak. Most nagyon fontos, hogy kitartsunk, egységesek legyünk. A két orosz, én, valószínűleg az olasz, a bulgár és talán a svájci csapattársunk biztosan csatlakozik a keményvonalas táborhoz. A mi üzenetünk: maradunk, amíg el nem érjük a csúcsot, vagy az időjárás lehetetlenné nem teszi a mászást. (Ez lényegében a monszun érkezését, május végét jelentené.) Néhányan biztos, hogy május elején feladják. Holnap körbeszimatolok a koreai, spanyol és ausztrál-amerikai táborok környékén.
Baj nincs, csak egyel több "tényező", amire oda kell figyelnem.
