Futnak be az előrejelzések. Az enyém szerint valahol 27-e környékén kínálkozik egy jó csúcsmászó nap. Ez még 5 nap várakozást jelent. (Igaz, hogy nekünk elég lenne kb. 2, de ez nem drámai különbség...)

Felkészülök az aktív várakozásra. Nem szabad se ráfeszülnöm, se beletespednem ebbe az időszakba: túrázok majd a környéken, mértékkel, de rendszeresen edzem a gumiszalagommal, rengeteg folyadékot iszom, olvasok, ápolom a szétégett bőrfelületeimet, vendégeskedem a többi csapatnál, zsonglőrködöm (hoztam ördögbotot), vagy csak nézegetem a felhőket, miközben dübörög a fülemben a metál.

"Szerencsére" a rossz idő mától nem csapadékot, hanem egy bitang erős szélrendszert jelent. Április 22-23. körül a csúcs közelében a szél sebessége elérheti a 135 km/h sebességet is. Idelent viszont ez azt jelenti, hogy a napok jórészt verőfényesek lesznek.

Ma jön megint a helikopter (a török srácot viszi le), és remélem, hoz nekem ezt azt – citromot, gyümölcslevet, mézet – amit rendeltem Katmanduból... Olyan könnyű lenne boldoggá tenni... :)

Utóirat: végül a helikopter a török srác mellett levitt egy koreait és két sherpát is. Alig tudott felszállni a túlsúllyal (egymáson ültek), viszont hozott citromot és gyümölcslevet. Hurrá! :) Kicsit gyanús volt, hogy a szokásos kedélyes látogatás helyett (a pilóta ebédel/teázik egyet velünk, dumálunk, stb.) még a rotort se állította le. A látogatás 2 percig tartott. Fél órával később irgalmatlan vihar szakadt ránk, folyamatos pokolbéli mennydörgéssel és rengeteg hóval.