Később indulok, mint korábban. Már kitapasztaltam. A nap menetirány szerint balról érinti a felettünk tornyosuló gerinceket, 7:30 körül és még ezután is jó ideig nem érinti a minket veszélyeztető jég tömeget (igaz, a hőmérséklet emelkedik). Mi balról jobbra haladva keresztezzük a cikis jeges-sziklás részt a függőgleccser alatt. Ez - ha nincs torlódás a kötélen - kb. 30 percet vesz igénybe. Elég, ha 7:30 körül keresztezek, a nap még nem érinti a cikis szakaszt.

Persze pechem van, vannak már előttem a köteleken. Köztük egy kicsit ügyetlenebb ügyfél is sherpájával. Egy félig (és elég bénán) bevert univerzál szögön lógicsálva rágom a körmöm és felváltva nézegetem a felettem tornyosuló leírhatatlan jégtömeget, a gerincen balra araszoló napot és az ügyfelet, amit csigalassúsággal araszolnak felfelé a csillogó jégen a koreai nejlon kötél mentén. Jeges nyugalom és víztiszta zen vagyok.

Végül szabad az út, irány felfelé. A Darts technikai hágóvasnak köszönhetően ezúttal szinte élvezet a jégen mozogni. (Cserébe nem csak a bakancsom, de a hágóvasam is egy kategóriával nehezebb...) Dél körül ráront a szél a hegyre. Fél óra után azt mondom, ennek a fele se tréfa. Delta-szerű maszatolássá válik a mászás második fel. Ha nem lennének a kötelek, komoly esélyem lenne, hogy beletámolygok a Célkereszt kuloár mellettem tátongó tölcsérébe.

A hármasba érve tömegnyomor és még több szél, illetve arcomba vágó hó fogad. Hová fogok én kikaparni itt egy sátornyi helyet? Töprengésemet Jost hangja szakítja meg: 3 lépésre tőlem lapít egyfalú sátrában. "Hogyhogy itt?" - kérdem. Mint kiderült, tegnap, amikor felért, fáradt volt, késő volt, sok volt a bizonytalanság a többiek terveiben, így a hármasban eltöltött kényszerpihenő mellett döntött. Hogy csatlakozom-e hozzá? Örömmel! Az én sátram a tokjába kerül, beköltözöm Jost sátrába egyesítjük erőinket a csúcstámadásra, begyújtom a főzőm (az övé gyengélkedik) és előhúzok egy 1,5 literes üdítőt a hátizsákomból. Szép az élet.
Újabb rádió kör: felettünk, a négyesben csak néhány sherpa és Boyan (egy erős bulgár mászó) vannak. Ma éjjel, holnap reggel talán már csúcsot támadnak.

A népes spanyol csapat viszont - akik most a kettesben vannak – úgy döntöttek, holnap visszafordulnak: a kínálkozó "ablak" egyre sötétebb. Szeles, keskeny, bizonytalan. Inkább kivárnak. A hármas lakói között is sok a bizonytalankodó: például mi. Hülyeséget csinálunk? Most keménynek, "agresszívnek", magunkkal szemben kíméletlennek kell lennünk, vagy okosnak, türelmesnek és ravasznak?

Elhalasztjuk a döntés holnap reggelig.