Ma megint meglátogat minket a helikopter, hogy evakuálja szegény fagyott ujjú Sebastianot. Egész délelőtt várjuk, de felhős az idő. Kora délután elkezd havazni, mégis megjön a helikopter és - elegánsnak aligha mondható három kacsázással - leszáll a poros placcunkon.

Megölelem Sebastianot, akivel igazán összebarátkoztam (és akinek az utóbbi napokban kb. 20 cigarettát sodortam), kihajigálják a felhozott cargot, majd - minden késlekedés nélkül - már zúg is lefelé a gép. Sebastianoval közvetlenül Katmanduba megy, ahol szakszerű orvosi ellátás és a civilizáció ezer öröme várja.
Magunk maradtunk...

Véglegesedni látszik a 15-17 közötti ablak. A terv továbbra is az, hogy egy kicsiny sherpa csapat 14-e körül megnyitja az utat a négyes táborba (C4), majd elképzelhető, hogy lesz egy szuper korai, 15-i 0. csúcstámadó nap (ez bizonytalan) és a legtöbben 16-án, a spanyolok 17-én szeretnének a csúcsra érni.

Én továbbra is a 16-a mellett teszem le a voksomat, ami azt jelenti, hogy 15-én éjjel, talán 23:00 körül kell elindulnom a 7200 méteres C4-ből. Ehhez holnap (13-án) közvetlenül kettes táborba megyek fel, ahol vár a kétfalú sátram és a készleteim.
Holnap (utolsó pihenő napomon) döntöm el a bakancs kérdését is: vettem egy új La Sportiva G1-et Katmanduban, ami lényegesen könnyebb és jobban tartja a lábamat a technikás, jeges terepen, de most, hogy látom, hogy elég sok széllel és alacsony hőmérsékletekkel kell majd megbirkóznunk, elbizonytalanodtam. Itt a régi, nehéz, bumfordi, puha, technikai terepen esetlen Millet bakancsom is...