Jostal eredetileg azt mondogattuk, hogy minimum 2, de inkább 3 pihenőnap biztosan kell (fizikai feltöltődés, bőrápolás, pszichés helyrerázódás, felszerelés javítás, válogatás, stb.), a 4 még ok, a többi már kezd nyugtalanná, furcsán befelé fordítóvá válni...
Ez a második, az "igazán kell" pihenőnap. Ilyenkor már nem zakatol úgy a tüdőm, nem kalapál a szívem, jól és mélyen alszom, de még kisgyermekként örülök egy könyvnek, egy lábáztatásnak vagy egy esti filmnek a laptopon.

Napközben vidáman megy a munka: a mosás, a hegyre szánt apróságok összeválogatása (viszek majd fel friss citromot és gyömbért is), a felszerelések átgondolása (agresszívebb hágóvasat viszek a csúcstámadásra).

A frissen érkezett oroszok - igaz, aggasztóan lassan - de felnyomultak az 1-es táborba és ott is alszanak. A kupaktanács még mindig nem ült össze, még nincs meg az össznépi csúcstámadás dátuma.