Rég örültem ennyire pihenőnapnak. Egész listányi feladatom van, és mindegyiknek úgy örülök, mint a kisgyerek a karácsonyi meglepetésnek. Mosok. Fürdök. Képeket másolok és válogatok. Műholdas e-mail. Filmezés az expedíció állapotáról. Töltések.
Közben befut egy helikopter és (két orosz hegymászó mellett, akik csak most kezdik majd meg a munkát a hegyen) hoz nekem egy zacskó citromot Katmanduból. Alex (román kollégánk) úgy döntött, megszakítja az expedíciót, és lement a helikopterrel Katmanduba. Sajnálom, hiányozni fog a féktelen kacagása.

A délután folyamán befutnak az olaszok - Sebastian és Mario - akik egy igazán viharos éjszakát töltöttek a 3-as táborban. Ki vannak merülve és Sebastiannak 6 ujja elfagyott. (A nap további részében én sodrom a cigarettáit, mivel az ujjain – Carlos doktor gondoskodása nyomán – vastag kötések éktelenkednek.)

Rendbe kell tennem a torkomat, és át kell gondolnom a csúcstámadó felszerelést, illetve élelmiszert. Délután pedig megkezdem a kémkedést: ki mikor tervezi a csúcstámadást, stb.

Szelfi a Hegyen