Kicsit bosszantó, hogy nem a jó időre várok, hanem - verőfényes napsütésben - a rossz időre. (Úgy tudjuk, jön, ezért nem indulunk el felfelé...)



A mai nap eredményei: a torkomat, légutakat ápoltam mindenféle praktikákkal (kamillás inhalálás, torokspray, öblögetés), mivel ma reggel fájó torokkal ébredtem. Azután mostam, majd nekivágtam megkeresni Horváth Tibi emlékhelyét. Korábban már kapcsolatba léptem Lajossal, a 2012-es expedíció vezetőjével, aki küldött egy fényképet az eligazodáshoz.



Ennek segítségével 11 óra felé megtaláltam a sziklát, amire Tibi nevét vésték csapattársai. Üldögéltem fél órát a szikla tövében. Tibi a 2012-es expedíció során vesztette életét, lefelé jövet, a veszedelmes Crosshair kuloárban. Fontos pillanatok ezek: végiggondolni, kik jártak itt előttünk, belehallgatni ambícióik, kételyeik, örömeik küzdeni akarásuk visszhangjába és megszólítani őket, emlékezni rájuk. Azt a khata (áldó) kendőt hagytam ott Tibinek, amit a pudzsa szertartás során kaptam.



Aztán délután menetrend szerint megjött a felhő és a rossz idő visszakényszerített a sátramba. Ezt a rossz idős időszakot leginkább arra szeretném felhasználni, hogy vasfegyelemmel megfogjam a gyulladt légútjaim amortizációját, mielőtt még komoly gyógyszerhez kéne nyúlnom.

Horváth Tibi emlékhelyénél