A mai nap nagy eseménye egy helikopter érkezése dél körül. A kis varázs szöcske egészen váratlanul emelkedett ki a völgyből. Rengeteg ládányi ellátmányt kaptunk, többek között friss zöldséget, fagyasztott húst (még halat is!) és egy csomó konyhai kiegészítőt Katmanduból.

Mingma ji, a Seven Summits ügynökség (tőlük veszem az alaptábori szolgáltatásokat) nagyfőnöke is meglátogatott minket. Érdekes érzés volt csevegni vele és a pilótával, tudva, hogy ők 15 perc alatt visszatérnek majd az 1000 méter körüli Tatopaniba. A helikopter látogatása tudatosította bennem, milyen izolált, milyen különleges hely a mi alaptáborunk idefent, a gyönyörű Annapurna lábánál: visszaemlékeztem, milyen kalandos és viszontagságos túrával lehet eljutni idáig. Egészen varázsos ennyire elzárt vidéken mászni...

Aztán az utolsó pillanatban támad egy ötletem: már a helikopter pörgő rotorja alatt állok, kezemben nyitott laptoppal és győzködöm a nem túl lelkes pilótát, hogy már csak egy perc a másolás (miközben látom a képernyőn, hogy inkább 5 az...). Végül sikerül a képeim 3/4-ét egy pendrive-ra varázsolni, remélve, hogy a pilóta tényleg postázza majd őket Katmanduból. (Hamarosan kiderül, hogy a Tatopaniban megismert hippi megtette-e ugyanezt...) A pilóta igyekezete érthető volt: alig 20 perccel a gép eltűnése után a hegyet megint sűrű felhők ölelték körül. Később kuncsorogtam a konyháról egy lavór meleg vizet és lecsutakoltam magam, ami nagyon jól esett. A délután további részét végig izgulhattam: vajon végleg uralma alá hajtja a galaxist egy gonosz, idegen hatalom a Tűz lobban a mélyben című sci-fi regény végére?

Az életmentő helikopter