A mai igazi pihenőnap volt. Fantasztikus érzés volt reggel pihenten ébredni, alacsony pulzussal, puha, vastag matracon, meleg hálózsákban... Egy ideig csak nyújtózkodtam, élvezve, hogy a szívem nem kalapál, nem mozgolódom folyamatosan a magas pulzus (és az alacsony oxigénszaturáció) miatt... Kinyújtottam a kezem és gyengéden simogattam meg az egyik gyümölcsleves dobozt, amit még Katmanduból hoztam fel.

A nap jórészt örömteli apró munka-feladatokkal (filmezés, felszerelés szárítás, töltések, varrogatás, előrejelzések letöltése, stb.) telt. Később pár órára kisütött a nap és egészen szürreális kép alakult ki az alaptáborban: én lecsupaszítottam a felsőtestem, kiáztattam egy lavórka meleg vízben a lábam, miközben a többiek hógolyózni kezdtek, illetve építettek egy gigantikus hóembert. Még egy kis Johnnie Walkert is megengedtünk magunknak.

Nagyon jól esett egy kicsit kiengedni a feszültséget és úgy két órára önfeledten játszani, pihenni.

Most a hegyet megint felhő takarja, az előrejelzés pedig bizonytalan... Azon töprengek, hogy elég jó lesz-e az idő ahhoz, hogy kb. 2-3 napra felmenjek egy utolsó akklimatizációs körre. A következő pár órában rengeteg adatot kell begyűjtenem és megfontolnom. Kérek második előrejelzést, kiderítem, mit csinálnak mások (nem szeretnék megint egyedül nyomot törni), ki kellene derítenem, sikerült-e köteleket rögzíteni a 3-as táborig, stb...

Szóval, a feszültség visszatért...

Lazítás az alaptáborban