Az előrejelzés szerint ma délután visszatér az intenzív havazás. Hat óra óta várom, hogy elárassza a sátram belsejét a fény. Semmi. 7:20 van. Egyszerre megsejtem, mi történt és erőteljesen megrázom a sátrat. A tetemes mennyiségű hó engedelmesen lecsúszik. Szóval, az éjszaka ránk mozdult egy nem várt havazás. Elég sok esett le ahhoz, hogy lefelé is kellemetlenné tegye az utunkat. A többes szám? Tegnap este befutott a kettesbe néhány sherpa mászó fentről, akik a hármas felé igyekeznek megnyitni az utat. Természetesen ők is lefelé veszik az irányt a vihar elől menekülve.

A nyolc órás rádiózás már mozgás közben ér. Öten keresgéljük az utat lefelé. Én a második vagyok a sorban, de 10 perc után az előttem botorkáló srác kilép (fázik a keze) és én - mivel pont tegnap jöttem fel - átveszem a nyomtörés és hasadék keresés izgalmas szerepét. A felállás egészen az egyesig marad is.

Meglepően szerencsések vagyunk. Csak egyszer nyílik meg alattam a hó (kötélen vagyok), és ezt az egy alkalmat is ki tudom hasalni úgy, hogy nem csúszok bele a tátongó mélységbe. Az egyestől a gleccser szintjéig nem veszélyes, de nagyon kellemetlen a behavazott sziklás ösvényen csúszkálni. Egy idő után elegem is lesz, és - istenem, igen, teljes súllyal a szögekre terhelve - ereszkedem pár hosszt.

A gleccsernél én csatolok (semmi kedvem a csúszkáláshoz) a sherpák meg mosolyogva elhúznak mellettem. Később ők is sziesztáznak egyet a gyepes részen, így majdnem együtt érünk be a minden jóval kecsegtető alaptáborba. Dél van. 12:30-kor elkezd dörögni az ég, a felhők elrabolják a hegyet és megérkezik a hóesés. Éljen a meteorológia!

A Hegyen