Elaludtam! Ez szinte megmosolyogtat. 3:30-van, így a 4 órás indulásból 4:30 vagy 5:00 lesz. De nem bánkódunk, így is bőségesen hagytunk időt a mai napi feladatra. A hideg ellenére gyorsan öltözködöm, előző este már bekészítettem mindent. Konyival az ebédlősátorban találkozom. A dermesztő hidegben nem túl nagy meggyőződéssel majszoljuk a bekészített főtt krumplit, tojást, kenyeret és hagymát. Konyi reggeli után ülepít, így az én bealvásommal együtt valóban 5:00-ás indulás sikeredik.

Azonban még mielőtt elindulnánk, meggyújtjuk a tüzet a konyhasátor melletti mini-oltárunkon, amit tegnap építettem kövekből. Furcsa a mi helyzetünk: elméletileg nem szabadna a Hegyre lépni, amíg egy puja szertartás keretében egy lámától áldást nem kaptunk. A mi pujánk viszont csak 18-án lesz. Igen ám, de a sherpáknak az ügyfelek előtt táborokat kell építenie, köteleket rögzítenie stb. Így ezt a szabályt úgy módosították, hogy nem szabad fent aludni a puja szertartásig. Mi pedig ma csak tábort építünk. Azért biztos, ami biztos, meggyújtjuk a törött láda lécekből és kartonból felpolcolt kis máglyánkat, amire a kathmandui lámától kapott füstölő port és 3 szál füstölőt vetünk. Én még eléneklem a Hanuman chalisa (Hanumant, a majomistent dicsérő vers) egy strófáját, majd hátat fordítunk a pislákoló tűznek és irány a Hegy.

Az oldalmorénán egy órán keresztül lassan botorkálunk ormótlan, jégre való bakancsainkban. Egy pihenő alkalmával Konyi kijelenti, rossz a gyomra, nem tud ma feljönni. Nagyon sajnálom, tudom, milyen nehéz lehetett meghoznia ezt a döntést. Pár szóval búcsúzunk, majd tovább dülöngélek a jégmező felé. Az Északi-nyeregbe vezető jégfal lábát elérve érzem, késő van, már melegít a nap.

A kötélpálya viszont idén remek, egyenes vonalvezetésű és ügyesen kerüli a meredek, tiszta jég szakaszokat. Nem siettetem a mászást, tudom, hogy be kell osztanom az erőimet. Az agyam zombi üzemmódba kapcsol, csak néha villan be őrangyalom képe virágmintás ruhájában.

Lassan feltünedeznek a sherpa mászók is. Fehér embert még nem látni, ők majd csak a táborok kiépítése után kezdik el ráncigálni ezeket a köteleket. A 7050 méteres nyerget 11 körül érem el. Meglepő látvány fogad: a tágas nyeregben talán ha 5 sátor árválkodik, de mindenhol bambusz karók közé feszített kötelek hirdetik: a nyerget „felparcellázták” az oxigénes kereskedelmi expedíciók. Érdeklődésem (és némi hindi hiszti) nyomán végül kapok egy egész jó placcot, egy sátorhelyet.

7000 méteren lapátolni nem valami vidám dolog. Közben néha rádiózom ABC-vel, ahonnan Konyi hangja örömmel nyugtázza a nyereg elérését. A sátorhely kialakításához ebben a magasságban több, mint egy óra kell. Fáradt vagyok. Egy zsákban deponálom felszerelésünket, majd megkezdem az ereszkedést a kötelek mentén. Egy órán belül a fal aljában állok. Fáradtan bukdácsolva délután 2 és 3 között érem el ABC-t, a konyhasátrunkat. Iszom egy bögre tejes teát és letuszkolok a torkomon egy kis ételt, majd mély álomba merülök.

Klein Dávid, Everest Előretolt Alaptábor (6400 m)
Dreher 24 Everest Expedíció (2010)
EDGE 8000 – Eseményhorizont

2010.06.04.

A csapat már hajnalban útra kelt.

2010.04.19.

1-es Tábor - a nyerget „felparcellázták”...

2010.04.19.

Dávid boldog, hogy felért az 1-es Táborba!

2010.04.19.

Íme az 1-es Tábor helye - alig néhány sátor van még csak felállítva.

2010.04.19.

Visszatekintés - arrafelé van az Előretolt Alaptábor.

2010.04.19.

Az Északi-nyereghez érve már erősen tűzött a nap.

2010.04.19.

Konyit legyűrték a gyomorpanaszok...

2010.04.19.

Napfelkelte az Everesten - indulás az 1-es Tábor felé.