Felébredek és kinézek a sátramból. Odakint kb. 10 cm hó borít mindent. Dáviddal megbeszéljük az éjszaka eseményeit – a szokásos átóbégatós módszerrel. A reggeli után (ízetlen pufi palacsinta és tojás volt) Dávid, akinek már indulhatnékja volt, összecsomagolt és 8:30-kor lendületesen megindult. Én úgy terveztem, hogy még fél órát pihenek. Vesztemre. Mire elindultam volna, az erős szél következtében a közben felállított ebédlősátor rudazata megtört és térdre ereszkedett, s a belül rekedt szakács és konyhás fiú kétségbeesetten próbált magának utat törni a kijárat felé a sátorponyva alatt a krumpli halmok, edények, akkumulátorok és egyebek között. Kívülről jól láttam mozgásukat és gyengéden igyekeztem terelni őket a szabadság felé.

A törött sátorrudakkal persze birkóztunk egy darabig, mire az erős szélben – úgy, ahogy – megint felállítottuk a sátrat, sok-sok kalapálás, kötözgetés árán.

Így sajnos egy újabb óra késéssel kezdhettem csak meg ereszkedésemet az Alaptábor felé. Az előttem haladó Dáviddal – a változó terepviszonyok és a növekvő távolság miatt – nem is volt végig rádiókapcsolatom, de nem sokkal a beérkezés előtt sikerült a kapcsolatfelvétel, így Dávid valóra válthatta kívánságomat és a sötét, hideg éjszakában, hóesésben elém sietett egy kulacsnyi Varázsitallal. Az éjszaka nem kellett ringatni.

Várkonyi László, Everest Alaptábor (5200 m)
Dreher 24 Everest Expedíció (2010)
EDGE 8000 – Eseményhorizont

2010.06.04.

Visszatekintés az Előretolt Alaptáborra.

2010.06.04.

Ilyen jégképződmények szegélyezik lefelé vezető utat.

2010.06.04.

A csapat elindult lefelé a jégtűk mentén.

2010.04.14.

Látjátok, arról jöttünk most... És oda megyünk majd vissza.