Tegnapról mára végre aludtam. Az akklimatizációm kezd felpörögni: a gondolataim már nem olyan tompák, a mozdulataim élénkebbek és pontosabbak. Azért még van hová fejlődnöm, de ma először érzem úgy, hogy – bár meg fogjuk szenvedni – de készen állunk az első „felköltözésre”: holnap, 10-én, ha tényleg megjönnek a jakok, akkor 2 nap alatt felvonulunk a 6400 méteren fekvő Előretolt Alaptábor szokásos helyére és ott kiépítjük a magunk „állásait”.

De előre szaladtam és elfelejtettem elmesélni a reggelinket: ahogy megígértem, reggel átvettem az uralmat a konyhasátorban (Pasangnak, az alaptábori szakácsnak nagy ijedelmére) és Eördögh Andrástól kapott házi mangalica kolbászból készítettem egy kiadós hagymás-kolbászos rántottát. (András, köszönjük!)

Később úgy ítéltem, hogy már elég jó erőben vagyok, hogy egy akklimatizációs túrát tegyek. 10:30-kor indultam és 13:00-ig óvatos tempóban 320 métert emelkedtem. Közben Konyival rádióztunk, hogy új készülékeinkkel is összeszokjunk. A tempóm természetesen még lassú volt, a légzésem fel-fel pörgött, de összességében elégedett voltam. (Azért 14:30-kor, amikor visszaértem, eléggé el voltam fáradva és az ebédet is lekéstem.)

Vacsora előtt fotókat készítettünk és pakolásztunk. Nagy az izgalom. Vajon tényleg megjönnek a jakok és elindulhatunk holnap felfelé?

Klein Dávid, az Everest Alaptábora (5200 m)
Dreher 24 Everest Expedíció (2010)
EDGE 8000 – Eseményhorizont

2010.04.10.

Vacsora előtti fotós koccintás Dreher 24-gyel!