Végre-valahára!!! Ezeket a sorokat már a határtól nem messze, egy fogadó szobácskájában gépelem. Konyi már az igazak álmát alussza és gondolom a Hegyről álmodik. De vegyük csak sorjában, mik történtek ma.

Reggel elmentem megint Dr. Ravihoz és megbeszéltük, hogy az elhúzódó torok panaszaimnak teljes erővel „nekimegyünk”: inkább most fogjuk meg (és legyünk egy kicsit agresszívabbak a gyógyszerezéssel, mint lennénk egyébként), mint hogy később, nagyobb magasságban gondot jelentsen. Így most szteroidot is szedek a gyulladásra... 11:00 felé már vissza is értem a Hotel Thamel-be és telefonon beszéltem Dawával. A vízumaink csak este 7-re lesznek készen. – tudtam meg. Gyorsan végiggondoltam a dolgokat és megkérdeztem, indulhatunk-e délután, úgy, hogy a vízumaink éjjel vagy hajnalban utánunk jönnek. Dawa belement.

Időközben befutott egy SMS Anitától, amiben érdeklődött, hogy Kathmanduban vagyunk-e még. Megbeszéltünk egy ebéd időpontot és 13:00-kor valóban egy asztalnál ült mind a négy magyar hegymászó, akik idén elfogadták a Mount Everest kihívását: Ugyan Anita (az első magyar női hegymászó, aki fent járt – palackkal – a csúcson és idén visszatért, hogy palack nélkül is próbát tegyen), Seregi Tamás, a vidám magashegyi kalandor és világvándor (aki 2007-ben a 7000 méteres Északi-nyerget érte el társaságunkban, idén pedig sherpa és oxigén segítségével a csúcsot tervezi), valamint Konyi és jómagam, a Dreher 24 Everest Expedíció (2010) két mászója. Az ebéd vidám sztorizgatással telt. Jó volt egy kicsit elüldögélni együtt, eljátszani a gondolattal, milyen remek is lenne, ha valamilyen kozmikus véletlen következtében mind a három „mini-csapat” – mind a négyen – egyszerre érkeznénk a csúcsra. Anita délről, Tamás és mi északról…

Aztán az ebéd végeztével sok szerencsét kívántunk egymásnak, elbúcsúztunk és siettünk vissza a hotelba, hogy bepakoljuk a terepjáróba a motyóinkat. Konyival búcsúzóul még megittunk egy palack Dreher 24-et, lezárva ezzel a Kathmandui Víg Napokat és ünnepelni az indulást. A terepjáróval persze csak a külvárosig mentünk, ahol átpakoltunk 2 kisbuszba (velünk küldi fel az ügynökség a konyhát, amin aztán majd 4 másik – egyelőre számunkra ismeretlen – mászóval osztozunk majd. Ők csak 6-án indulnak Kathmanduból), így a tényleges indulásra csak este 6-kor került sor. Kodarit, ezt a határ menti pöttöm falut végül éjfélre értük el. Most minden csendes, Konyi barátom „csendben szuszog” és én közben hallgatom a folyó zúgását és a lábujjaimtól a hajam száláig minden sejtemben ott bizsereg a kaland ígérete!

Klein Dávid, Kodari
Dreher 24 Everest Expedíció (2010)
EDGE 8000 – Eseményhorizont

2010.04.07.

Végre együtt ebédelt a 4 magyar Everest-mászó Kathmanduban: Seregi Tamáshoz, Várkonyi Lászlóhoz és Klein Dávidhoz csatlakozott Ugyan Anita is.