Most a Dávid által „Dogvill”-nek becézett tibeti sátorvárosban vagyunk. Úgy döntöttünk – mivel a csúcstámadás várat magára – pihenünk egy kicsit. A trekker-busszal lejöttünk ide.

Útközben még egy elpusztult mormotafélét is összeszedtek a kutyák elől a sofőrök, gondolom valami sapkának jó lesz… Állatvédőként inkább nem kommentálom.

Mellettünk sok kínai turista a jobbnál jobb fényképezőgépekkel és oxigénnel utazott. Néhányuk objektíve az expedíciós költségeink igen nagy részét fedezné. Már majdnem rosszul érzem magam a kis gépemmel mellettük.

Ha már egy fogadóban vagyunk, akkor eszünk is egy kicsit. (Bár az alaptáborban megebédeltünk Kalu remek krumplis csodájából.) Vegetáriánus étel híján a foghagymás – sültrizsnél állapodtam meg, természetesen Dávid, mint mindenhol, itt is szerzett csirkét.
Az udvarról behallatszik a különböző országokból érkezett turisták beszélgetése, itt a söntésben (nekem közösségi helyiség) kellemes meleget áraszt a kályha, amire csak úgy szórják a szárított jaktrágyát. Valószínűleg itt is töltjük az éjszakát, valamelyik lócán.

Török Edina

2012.05.20.

a tibeti táj