Nagyon kellemes napot töltöttünk az alaptáborban és a sátorvárosban. A reggeli egy kicsit késett, mert sokáig aludtunk. (Kb. 8-ig). Úgy döntöttünk az ebédet még a BC-ben esszük meg, és utána indultunk útnak a fogadóba, amit az egyik tibeti motoros ajánlott. Egész nap motorral és nagy zsákokkal közlekednek, egymást és a „táborozók” kóláját, jeges teáját szállítják a falu és a BC között.

El is indultunk, és az enyhe szélben hamar az összekötőtiszt birtokára értünk. Egy sorompó, nagy sziklával rögzítve jelzi, hogy csak engedéllyel lehet átlépni. Nem volt kedvünk turistabuszra várni, így gyalog vágtunk neki a poros útnak. 10-15 perc után észrevettem, hogy az a piros traktor, ami mellett korábban elhaladtunk, közeledik. Szóltam is Dávidnak, akiből előtört az „öreg stoppos” és pár perc múlva a traktor 1-1 sárhányóján ülve zötykölődtünk lefelé. Természetesen nekem nem sikerült valami stabil pozíciót találni, így egy nagy kanyar után félig a tibeti sofőr ölében landoltam, aminek láthatólag legalább ő nagyon örült. Dávid volt az, aki rájött, hogy ez a traktor nem azért húz betontömböket és acélhulladékot maga után, mert jobb szállítóeszközt nem találtak erre a célra, hanem egyszerűen az utat egyengeti, boronálja, hogy ne alakuljon ki túl mély nyomsáv. Amikor megérkeztünk, volt pár turista, aki furcsán nézett a szállítóeszközünket meglátva.

A sátrovárosba érve rögtön a China Ppost feliratú katonai sátrat vettük célba, de az ott dolgozó éppen ebédelni volt, így mi is úgy döntöttünk, hogy levélírás helyett inkább eszünk valamit. A tibeti jeges tea beszállítónk már „halózott” is, és kis fogadójába invitált minket. Itt kiélhettük az áramszolgáltatás iránti vágyainkat: egy teherautó és egy autó aksija bőséges áramforrást jelent. Este még elcsíptük a valószínűleg utolsó buszt és pont vacsorára megérkeztünk az alaptáborba.

Török Edina

2012.05.20.

a sátorváros

2012.05.20.

a szállásuk