Reggel már vár minket a fekete terepjáró. Kicsit kedvetlenül nézegetem. Jó volt itt, Tingriben és környékén. Jó volt a vendéglátóinkkal, akik esténként viccelődtek velünk, miközben a fekete macska az ölünkbe bújt, és a vaskályhában vidáman égett a jaktrágya. Jó volt több mint egy hónap után nem sátorban aludni, és kiszakadni az alaptábor rutinjából. De most feladat jön, koncentrálnom kell.

Reggeli közben nagyon kellemes meglepetés ér minket: az öreg nagypapa (aki régen láma volt), áldó zsinórokat hozott nekünk. Gyorsan lenyeljük a pancake-et, felállunk és meghajolunk, miközben az öreg a nyakunkba csomózza a madzagokat. Kapunk rizsszemeket is (ez oltalmat nyújt majd és pirosra van festve), valamint egy marék bizonnyal növényi eredetű fekete bogyót, amiből naponta egyet meg kell ennünk. Az öreg szerint sikerrel járunk majd.

A sofőrünknek viszont biztosan randija van, mivel az alaptáborba vezető utat kb. 2,5 óra alatt lezavarja. Igaz, a kerekek csak ritkán érintkeznek a talajjal.

És íme, a sátrunk… Mind a kettőnkből kiszakad egy önkéntelen „otthon, édes otthon!” sóhaj. Edina valami barna trutyit ken a térdemre, és befáslizza. Szponzor fotókat készítünk, a meteorológia által küldött szélerősség görbét tanulmányozzuk, beszélünk Henry barátommal a déli oldalon. Úgy döntök, felmegyek, bár a kötelek még nincsenek a helyükön, de remélem, hamarosan megemberelik magukat a kínaiak. Feszült vagyok. Nagyon feszült. Edina nyugtatgat, figyel minden apróságra, összekészíti a kacatjaimat. Hálás vagyok neki.

Klein Dávid

2012.05.18.

Edina és a fekete macska

2012.05.18.

az öreg nagypapa