A Docler Everest Expedíció ma Tingri faluban (4300 m) ébredt fel. Mély, pihentető álom után, egy vastag, vályogfalú szobában, ahol az egyetlen központi tartógerenda piros tibeti motívumokkal van telepingálva, a vékonyabb tartólécek és a fa mennyezet pedig gyönyörű kék.

A világos, kedves közösségi helységbe megreggelizünk (közben az ex-láma bácsi kitartóan forgatja ima-malmát bölcs mosolyával), majd bevásároltunk a helyi szupermarketben (a sláger a puffancs süti és a zsebkendő volt), és mire odabent végeztünk, már meg is jött a tibeti vagány, akinek a motorját ki szerettük volna bérelni a következő napokra. (Benzint a helyi vegyesboltban vettünk, egy kiszuperált zsírosbödönbe töltve.)

Még délelőtt felszíjaztuk a hátizsákot a jármű hátuljára, majd nekivágtunk az útnak a meleg vizes forrás felé. A motor egy kényes lélekkel rendelkező darab volt (hegymászó bakancsban egyébként se könnyű váltani), így útközben mindig olyan sebességben haladtunk, amilyet „a gép dobott”, illetve Edina néha felszisszent és jelezte, hiába rugdosom a bokáját, attól még nem vált sebességet a motor.

A meleg víz leírhatatlan volt. 31 napja hagytuk el Kathmandut. Ennyi idő után felesleges lenne megkísérelnem, milyen élmény volt a párás helységben teljes testünket belemeríteni a meleg, kénes vízbe.

Az alapos fürdőzés (én borotválkoztam is!) után bőségesen megebédeltünk a forrás melletti fogadóban, majd elindultunk haza, a Snow Land karavánszerájba a csípős, hideg szélben.

Az út felénél ránk tört a tibetiek jeges pokla, és puskagolyó szerű jégdarabok kezdtek záporozni az égből, ami apokaliptikus fekete színt öltött. A jégbombázás közepette összeszorított foggal értük el fogadónkat, ahol Undum asszony – fogadósnénk – újból megetetett minket, majd – amikor eljött az ideje – berántotta az áramfejlesztőt, így este megnézhettük a Másnaposok második részét is a meleg kályha mellett.

Klein Dávid

2012.05.18.

a kényes lelkű motor

2012.05.18.

kilátás a szállásuk elől