Mélyen, nagyon mélyen aludtam… Fantasztikus, hogy milyen dúsnak hat itt a légkör. 5100 méteren, az alaptáborban…

Mi is történt eddig? Három akklimatizációs köröm volt a hegyen. Az első során sikerült ledolgoznom valamennyit az eredetileg elszenvedett késésből, a második kört megszakítottam, mert erős volt a szél, a harmadikban pedig nem sikerült két környi munkát elvégezni. Így eddig „csupán” fent aludtam 7000 méteren, és pár száz méterrel feljebb másztam. Ez a szokványos, átlagos akklimatizációnak felel meg a hegyen. Eredeti terveimben szerepelt még egy utolsó kör is, amiben fent alszom a kettes táborban és valamivel fölé mászom. Úgy döntöttem, ezt a kört elengedem, és a következő időjárási ablakot „elcsípem”. Jó erőben vagyok és (a vacak körülményektől eltekintve) jól éreztem magam a nyeregben és felette.

Ha sikerül beletalálnom egy 18-a és 20-a között nyíló ablakba (tehát elindulnom az alaptáborból kb. 14-én), akkor jó esetben megvan a csúcs, rossz esetben még egy – kicsit késői – második csúcs-kísérletre is jut időm, ezt a csúcskísérletet pedig a kimaradt akklimatizációs körnek tekintem.

Reggel lefürdünk, majd összecsomagolva várjuk a terepjárónk. Tingribe (4200 m) megyünk, hogy ott „szívjuk fel” magunkat a roham előtt. A terepjáró kettőre érkezik meg, ötkor pedig már el is foglaltuk hangulatos vályog szobácskánkat a Hó Országa karavánszerájban. A fogadó közösségi helységében hatalmas vaskályhában vidáman ég a szárított jaktrágya, nyolckor berántják az aggregátort, a kiugrott láma-nagypapa kellemesen dünnyögve mantrázik, a macska Edina ölébe gubódzik, majd megjön a gazdaasszony is, és rendbe szedi két gyermekét, „Sünit” és „Csokit”. Mi pedig hülyére esszük magunkat.

Klein Dávid

2012.05.12.

Klein Dávid