Életem egyik legnehezebb napjai közé sorolható a mai, azok közül, amelyekre emlékszem, természetesen. A reggel mivel is indulhatott volna jobban, mint a kedves tibeti barátommal és két jakjával. Látszott rajta, hogy most elemében van, jóval gyorsabban mozgott a hegyen, mint előző nap. Bár így is ragaszkodott a közös sétához. Szerencsére 1-2 rádiózásom után feladta és tovább ment, azért még hátrafordult és a nyakában lévő ékszert mutatta. (Ez azt jelenti errefelé, hogy vásárolhatsz nála eredeti és majdnem eredeti tibeti ékszereket.)

11 óra fele Dávid utolért, aki az alaptáborból hajnalban indult. Közösen folytattuk lassú és nehéz utunkat ABC-be. A magasságtól rohamosan lassuló menetelés közel 10 órán át tartott. Amikor megérkeztünk hatalmas örömmel ugrottam egy hasast a sátorba. Még észhez sem tértem és a gyógyszer már a kezemben volt, ami segíti az akklimatizálódást. Természetesen az éjjel meg is tette a hatását (jórészt a víz kiválasztását serkenti) és a cica-kacsa (rádiós hívójelem Simi, ami tibetiül cicát jelent) barátság tovább erősödött.

Török Edina

2012.05.12.

egy jak