Pihenőnap… De finom! A nap kitartóan melegíti a sátrat és nekem semmi kedvem megmozdulni.

Végül csak kikászálódunk a sátorból. Szinte a mienk az alaptábor, a japánokon kívül mindenki fent punnyad ABC-ben (6400 m). Nagyon élvezem, hogy idelent az izmaim engedelmeskednek utasításaimnak, tiszta a tudatom, tele vagyok tettvággyal. A mai az Ezer Apró Feladat napja: Edina mos, az elektromos kütyükkel vacakol, majd Kalutól fürdővizet kérünk és megtisztulunk.

„Zuhanyzás” közben rádöbbenek, hogy rengeteget fogytam. Tulajdonképpen nem zavar, nem érzem gyengének magam. A fotózással, naplóírással, egyebekkel úgy elszalad a nap, hogy végül sajnálkozva feladjuk eredeti tervünket, és ma már nem megyünk le az általunk DogVill-nek elkeresztelt tibeti sátorvárosba. (Közben odafent a csapat többi tagja (mínusz a japánok és mi) átesik a szokásos és szinte kötelező puja szertartáson, aminek keretében arra kérik a hegyet, engedje meg, hogy lejtőit tapodjuk.

Sajnos úgy jött ki a lépés, hogy mi most pont idelent vagyunk, így kerítenünk kell egy lámát, hogy celebráljon nekünk egy privát pujat. Majd holnap…

Klein Dávid