Reggel barátságos jakocskák kolompolása keltett. És természetesen hajcsáraik óbégatása. Nem sorsolunk ki pólót azok között, akik kitalálják, mit kaptunk reggelire. Igen, ma is híg rizsleves és tojásrántotta volt.

A kapkodva elfogyasztott meglepetés reggeli után a hordóinkat emelgető tibetiek közé vetettük magunkat. Gyorsan lezártuk és elkülönítettük azt a három hordót, amit idelent hagyunk, és véglegesítettük azt a négyet (plusz egy disznót), amik a jakok hátára kerülnek. Az utóbbiakat a tibetiek egy karos, ellensúlyos mérleg (értsd: egy obskurus karcolásokkal telerótt karó és egy hulladékfém vasdarab, kötelekkel összekötve) segítségével – és természetesen nagy hangzavar közepette – lemérték. Mi közben készenlétbe helyezkedtünk digitális mérlegünkkel és felszívtuk magunkat az elkerülhetetlen ütközetre.

Ekkor ért az első meglepetés: a tibeti fő arc egyszerűen kijelentette, hogy belefértünk a súlykeretbe és intett a legényeinek (és lányainak), hogy elhurcolhatják a málhákat a jakokhoz. Én szinte azon voltam, hogy rákérdezek, hátha félreértés történt. Még soha nem fordult elő velem, hogy a méricskélést nem követte hosszas alkudozás és újra méricskélés.

Végül persze „nagy nehezen beletörődtünk”, hogy a műsor elmaradt és komótosan ballagni kezdtünk felfelé. Sajnos – mivel a legtöbb expedíció ezen a napon indult el – rengeteg jakkaraván bandukolt a keskeny hegyi ösvényen, így folyamatosan félre kellett húzódnunk az aranyos, busa bestiák elől, akik kolompolva, hatalmas fejüket himbálva kapaszkodtak felfelé, hátukon minimum 3-4 hordóval, batyuval, gázpalackkal, kempingasztallal – és még ki tudja, mi mindennel.

A tempót Edinára bíztam (előreengedtem), és azt tanácsoltam neki, hogy az első órában mindenképpen a vegyen vissza a teljesítő képességéhez képest, mozogjon lassan, egyenletesen, arca előtt tartva a sálat, hogy a hideg levegőt megszűrje és egy kis meleg, párás területet hozzon létre. A tegnapelőtti bemelegítő túránk során diktált sebességhez képest sokkal jobban haladtunk. Lendületesen, egyenletesen. Sajnos az út háromnegyedénél Edinánál a magashegyi betegség enyhébb tünetei jelentkeztek. Rövid tanácskozás után úgy döntöttünk, megreszkírozzuk a közbülső tábor (IBC, 5700 m) elérését. Ide vacsora előtt egy órával érkeztünk meg, nagyon fáradtan.

Klein Dávid

2012.04.29.

a hordók és a disznó körül a helyiek