Utolsó napunk az alaptáborban. Sajnos még mindig nem alszunk jól (azaz nem tudunk végigaludni egy teljes éjszakát: nehézlégzés, fejfájás miatt hol egyikünk, hol másikunk riad fel), és a fejfájásaink se múltak el még nyomtalanul, de bízunk benne, hogy a mai pihenőnap helyre ráz minket.

Napközben közepes lelkesedéssel pakolászunk a hordóinkba. (Eddig a Docler Everest Expedíció nagy hányadban hordók pakolásából állt.) Bágyadt vagyok, és Edinán se látszik, hogy szétvetné a harci kedv. A napsugárzás nagyon erős. Mire aztán alábukik a napkorong, mi is magunkhoz térünk. A hordófedeleket rögzítő abroncsok a helyükre kattannak, lemérjük a málhát (kb. 110 kg, ami remek, mivel 120 kg a keretünk az előretolt alaptáborig) és – miután mindent előkészítettünk a holnap érkező jakok számára – kisebb piknikkel jutalmazzuk magunkat. Az egyik hordót kinevezzük asztalnak és sajtot, almát (!), sonkát (szegény Konrády, ha megtudná, hogy a drága sonkáját egy bicskával farigcsálom egy 60 literes műanyag hordón) falatozunk, sőt, még egy-egy korty Johnnie Walker whiskyvel leöblítjük a finomságokat.

Estére egész elfogadhatóan érezzük magunkat. Még messze nem tökéletes az állapotunk, de úgy érzem, készen állunk arra, hogy felköltözzünk pár napra 6400 méterre.

Klein Dávid

2012.04.29.

az Alaptábor