Na… Visszavettem a pennát Edinától. Ezúton is szeretném megemelni a kalapom előtte, mivel eddig nagyon ügyesen, bátran viselte az akklimatizáció nem csekély viszontagságait.

A mai nap fénypontja habtestünk megfürdetése volt. Erre egy meglepően tágas – előtérrel és „zuhanyfülkével” rendelkező – sátorban volt lehetőségünk. Amíg én a kísérleti nyuszi szerepét játszottam a kb. 5 literes fellógatható vizes tömlővel a zuhanysátorban, Edina felballagott az emlékhelyre elmélkedni.

Mire megjött, én tisztán, üdén és fiatalosan vártam. Még meg is borotválkoztam, ami radikális szakítást jelentett a korábbi évek gyakorlatával. A sikeren felbátorodva Edina is elfoglalta a zuhanysátrat, ahonnan kb. 20 perc múlva vacogva, de megtisztulva bukkant elő.

Egy ideig a lakósátrunkban uralkodó káosz felszámolásával foglalatoskodtunk, majd nekiindultunk a hegynek, és tettünk egy könnyebb túrát felfelé.

Vacsorára pont visszaértünk és – ez az akklimatizációnk javulását jelzi – élénk beszélgetésbe bonyolódtunk a különféle önismereti csoportok hasznáról és káráról.

Az éjszaka már hosszabb (pár órás) blokkokat végig tudtam aludni.

Klein Dávid