A mai nap sem bizonyult sokkal könnyebbnek, igaz egy picit már jobban voltunk, de annál több munkát vállaltunk magunkra. Elmentünk az összekötőtiszt táborába (A kínai kormányt képviseli és felügyeli mozgásunkat, tevékenységünket. Fontos személy.), és megajándékoztuk egy palack Johnnie Walkerrel (értsd: megpróbáltuk megkenni előre), miközben a terepjáróbérlésről érdeklődtünk. Az ebédet kihagyva a Hotel California irányába indultunk (ez az alaptábor alatt pár kilóméterrel, a tibeti sátortáborban található), és ezúttal meg is érkeztünk, csak a korábbi évekből ismert Hotel tűnt el. Szomorúan, de a Snow Leopardban, a sátorváros egyik vendéglőjében ebédeltünk. Az ebédünk szerényre sikerült, egy kis főtt tojás (nagyon boldog voltam) és egy kis chips volt, de legalább egy nagyon szépen feldíszített sátorban próbálgathattuk a műholdas telefont.

Egy bizonyos ponton Dávid heves gesztikulálás közepette értésemre adta, nagyon szeretné megszerezni a nyakmelegítőmet, vagy bármelyik ruhadarabomat. Bár jól esett érdeklődése, de azért meglepett: egész addig, amíg kabátom egy véletlennek tettetett mozdulat után a műholdas telefonon landolt. Ekkor értettem meg, hogy időközben a velünk szemben lévő lócán kínai katonák telepedtek le, akik ellenőrzik/megújítják a hely engedélyét. De valószínűleg egy műholdas telefon se lenne rossz fogás.

Furcsa, hogy mindvégig tulajdonképpen egy sátorról beszélünk. Délutáni kalandjaink itt még nem értek véget, hiszen a felgyalogolás már nehezebb ügy. Dávidnak sikerült kettőnk részére 1db motorbiciklit – hangsúlyoznám, hogy sofőrrel – szereznie. Álmaimban sem gondoltam volna, hogy aznap még egy tibeti srácot ölelgetek egy szerintem egyszemélyes motorbiciklin, miközben Dávid ugyanezt teszi velem a hátsó csomagtartó vason pattogva. Azt még kevésbé, hogy az a motor tényleg feljut az alaptáborba.

Később befejeztem sátrunk előterének a lekövezését. A nap hátralevő része némi email-írogatásból, Dávid részéről interjúadásból, részemről inkább nyöszörgésből állt. Remélve a mielőbbi akklimatizálódást lekapcsoltuk fejlámpáinkat, és aludni készültünk az ordító szélben.

Török Edina

2012.04.29.

Edina fényképez