A ma reggeli ébresztő mindkettőnk számára több volt, mint kellemetlen. Dávidot rábeszéltem, hogy azért menjünk csak reggelizni, jót fog tenni. Hát a rizspuding-levesből én nem mertem enni, Dávid finoman ezt úgy fejezte ki: „felejthető”. Az elém tett, még gőzgombócnak is fura kinézetű gőzgombóc hatására inkább megpucoltam egy főtt tojást. A tegnapi finom falatok után ez csalódottság érzését keltette bennem. Az akklimatizáció során nagyon fontos szerep jut a folyadékbevitel mellett a táplálkozásnak. A rosszullétek, émelygések miatt az amúgy sem egyszerű hétköznapi étrendem (egy kicsit válogatós = vegetáriánus – vagyok) mellett nehéz az itteni ételekkel barátkozni. Szerencsére mindketten szeretjük az ázsiai ételeket, de azért nagyon jól esne egy kis krumplifőzelék és zöldborsóleves.

A mai napunkat viszont egyáltalán nem a közös étkezések időpontjai határozták meg. A tegnap kinézett 4500 méteres csúcsra ma sikeresen felkerült a Docler zászló. A sikert egy fürdőzéssel ünnepeltük. A délutánt is nagyon aktívan töltöttük, végigsétáltunk a városon, fényképeket készítettünk, megnéztük azt a fogadót, ahol a csúcstámadás előtt szeretnénk megszállni. Nekem a cica (tibetiül simi) láttán azonnal szimpatikussá vált a hely, a cicának meg én mert hamarosan, nyávogások közepette a szoba másik végéből az ölembe pottyant. A házigazdák is rendkívül vendégszeretőek voltak, azonnal kaptunk jázminteát és egy nagyon modern étlapot. A pulton lévő üveg mögött Dávid felfedezte az évekkel ezelőtt otthagyott magyar bankjegyet én pedig egy ritkának mondható kétdollárost. A városnézés folytatásaként több üzletben is megfordultunk, így almát és pattogatott kukoricát is szereztünk az alaptábori napokra.

Este, vacsoránál megismerkedtünk az alaptáborunk három másik lengyel és két japán lakójával. (Kilencen osztozunk majd az alaptábori és az előretolt alaptábori logisztikán, konyhán, ebédlő sátron.) A kedves tibeti sofőrünk is megjelent, és tájékoztatott minket a reggel 5:30-as indulásról, ami teljesen érthető módon mindenkiből enyhe elégedetlenséget váltott ki. Ennek eredménye egy barátságosabbnak mondható 7 órás indulás lett, amit egy fél 7-es reggeli előz majd meg. (Illetve nekünk egy hajnali felkelés és pakolás). Mindketten izgatottan várjuk a holnapi napot, hiszen Dávid ötödik, én pedig első alkalommal lépem át az Everest Base Camp kapuját.

Török Edina

2012.04.20.

4500 méter magasan Tingri felett

2012.04.20.

Dávid megpihen

2012.04.20.

Edina ismerkedik simivel