Reggel viszonylag kipihenten mentünk reggelizni. Személy szerint már nagyon vártam a kávét, ami hihetetlen, hiszen eddig úgy kerültem az instant kávét mint Dávid a ketchupot. De a hideg Tibeti reggelek átformálják az ember ízlését, így már szinte örömmel pucoltam a főtt tojásomat. Végül azért nem ettem meg (Dávid befalta), de a gumicukor ízű lekváros kenyeret nagyon élveztem.

A napot trekkinggel töltöttük: felmentünk egészen 4300 méter magasra. Mindketten meglepődtünk a teljesítményünkön, természetesen inkább az enyémen . Igyekeztünk nagyon folyamatosan, egyenletesen közlekedni, félóránként pár perc pihenővel az akklimatizációnk érdekében. A csúcson találkoztunk egy kutyával, aki egészen a faluig kísért minket, majd este megjelent az ablakunk alatt. Úgy döntöttem, hogy Puszedlinek lesz a neve. Dávid természetesen 10 percenként „valamilyen péksüteménynek” nevezte. Feledékenysége kivételesen a magasság számlájára írható.

A hosszú nap után jól esett a már megszokott ízű vacsora és a kihagyhatatlan rizs. Az este hátralevő részét pihenéssel, filmnézéssel és naplóírással töltöttük, valamint lelkiekben készültünk a másnap hajnali ébredésre és a szokásos akklimatizációs rítusainkra: szaturáció mérés, inhalálás, folyadék, stb.

Török Edina