Jelenleg a hotelszobában ücsörgök, 5 fok körüli hőmérsékletben, 110-es pulzussal, ami nem a helyi látványosságok miatt emelkedet meg, csupán közel vagyunk a 4000 méterhez. A tegnapi nap az előző heti történésekhez képest rendkívül élmény dús volt. A reggel 5 órai találkozásból végül 6 óra lett. Katmanduból hamar kigurultunk egy kb. 20 fős busszal, amin az Asian Trekking alaptábor serpáival és hegymászójával utaztunk együtt. Pár óra és néhány megálló (police check point) után megérkeztünk a határra. Kiderült, hogy a kínaiak még a nepáliaknál is jobban szeretik a „checkpoint”- okat.

A határon a buszból kiszállva gyalogosan folytattuk az utunkat a „barátság-híd” felé. Mellettünk hosszú sorban álltak a munkára (expedíciók csomagjainak cipelésére) váró asszonyok és fiatal lányok (férfiakat nem nagyon láttunk), akik a csomagok cipeléséért cserébe zöld jegyeket kaptak, amit pénzre lehet váltani. A hídon való átkelés viszonylag gyors volt. A híd közepén, egy 50 cm széles járdarészen kellett felsorakoznunk (mindenki kapott egy sorszámot) mint akik kivégzésre várnak. Így araszolgattunk a barátság hídján Tibet felé. A híd túloldalán morcos kínai katonák (vagy helyenként annak öltözött gyerekek) masíroztak, míg, az innenső oldalon a nepáli katona fiúk és lányok láthatóan jól mulattak ezen. Szerintem számukra a nap fénypontja a kínaiak őrségváltása volt. Sajnos a „kire mosolyog több kínai katona” versenyen nem értem el eredményt, de legalább egy „welcome” szót sikerült leolvasnom az egyik kínai srác szájáról, amikor nagy mosollyal megköszöntem, hogy megnézte az útlevelem.

Az igazi izgalmak a másik oldalon vártak ránk! Rutinosan beálltunk a szokásos tornasorba, majd egyenként mindenki táskáját átnézték egy piacokon sokat látott stand-szerű tákolmányon. Az amerikai rendszerrel ellentétben nem érdekelte különösebben őket, hogy milyen késeket, fegyvereket, kábeleket – vagy bármi egyebet – viszünk be az országba. A legfőbb célpont a Dalai Láma fényképe és a róla szóló könyvek voltak. Nagy izgalommal lapozták végig a kézzel írt naplómat, majd Dávid táskájából némi pepecselés után elővették a műholdas telefont (ez a másik kedvenc cél-tárgyuk), kivették a tokjából, megnézegették – Dávid villámgyorsan elkezdett hadoválni valamit és a laptopjáról magyarázta, hogy az csak laptop. A határ őrei gondosan visszatették a műholdast a tokjába (ketten együtt cipzárazták össze), majd a kissé megszeppent Dávidra néztek és az egyikük feltette a szigorú kérdést: „Van Önnél műholdas telefonkészülék?”. Lelki jelenlétemnek köszönhettem, hogy nem nevettem el magam. Dávid is megkönnyebbülten válaszolta, hogy természetesen nincs.

Ekkor még nem sejtettem, hogy a következő állomás lesz a legmókásabb. Dávidot kivették a sorból, a hölgy felvett egy gumikesztyűt és behintőporozta a kezét (egy kicsit aggódni kezdtünk), majd elővett egy lázmérőt és kiültette vele az udvarra. Ezen jót mulattam. Aztán nálam is kezdett elgurulni a gyógyszer, amikor mellette találtam magam egy (remélhetőleg tényleg hónalj alá tevős) hőmérővel. Dávid megjegyezte, hogy ebből akár gond is lehet. Megnéztem a „Karantén” feliratú bódét, majd gyorsan kivettem a lázmérőt. Dávid is így tett, majd 5 perc leteltével visszavittük, megnézték, majd konstatálták, hogy rossz az infra kamerájuk, bár még csipog néha és nekik az elég.

Elképesztő a csipogó kütyük iránti vonzódásuk. Már láttuk a határátkelő másik sarkában az újabb kínai csipogó, villogó csodamasinát. Alig várom, hogy összeszereljék és hazafele azt is kipróbálhassuk. (Egyik kedvencem az ultramodern átvilágító gép: ennek szalagján minden poggyász átfut, miközben a szalagot felügyelő szigorú arcú katona bőszen írja az üzeneteket a mobiltelefonján.)
Végül 5 útlevél ellenőrzés után átléptük a kínai határt, ahol megtámadtak a „money-change” lányok, akik egész nap üldöztek minket. A tapasztalt serpáink már Zhangmu utcáin a „no money change” mantrát dünnyögve közlekedtek. A magasságnak köszönhetően eléggé másnaposnak éreztük magunkat (csak sajnos az előző napi móka nélkül), így elkezdtük az elkövetkezendő napok rutinját: folyadék be, folyadék ki, lassú séta.

Török Edina

2012.04.16.

A barátság hídja Nepál és Kina között

2012.04.16.

A kínai határ és lázmérés épülete